Valamilyen ok folytán a honlapotokra kolbászolódtam a frászbukról. Rengeteg emlék, bosszankodás még a régi időkről, melyeket megszépített az idő... Mind eszembe jutottak. Nevetéssel telt próbák, előadások, s a kegy, hogy mindezeket a takarásból én is láttam. Darabtemetések, jaj. :D
Büdi pince, a recsegő pallók, és a sok vidámság odalenn. Jhajjh, elérzékenyültem, de hiányzik a feeling. Itt kint csak magára számíthat az ember. Nojó, befejezem. Csak olyan jó nosztalgiázni!
Apropó, vannak még szellemek a pincében? :D
Puszikállak Benneteket: Csilla