Jónás Anna, a barátoknak csak Ancsa, a gyökeresi poros kis utcákon nőtt fel, majd gyermekkori álmát valóra váltva lett színész. Az éneklés és a színpad jelenti számára az életet. Két társulat tagjaként járja az országot közismert és a társulatok által kreált darabokkal. Jelenleg Szeged az otthona, de sosem feledi el honnan is indult. Számára az igazi otthont Orosháza jelenti.

Hat évvel ezelőtt felvételizett a szegedi Kelemen László Színitanodába, ezzel elindítva jövőjét és valóra váltva gyermekkori álmát, valamint beteljesítve nagymamájának tett fogadalmát Jónás Anna színésznő. A fiatal orosházi színész jelenleg két társulatnál, a Genéziusz Színháznál és az Azték Színháznál játszik a csongrádi megyeszékhelyen. Lassan az álmok valóra váltak, köszönhetően a kitartó munkának és a csillapíthatatlan akartnak.

– Talán egészen óvodás koromig nyúlik vissza, hogy ennyire szerelmese vagyok a színjátszásnak és annak, hogy szerepeljek. Tisztán emlékszem arra, amikor az óvodából ballagtam, egy kis darabot adtunk elő, amiben én egy főszereplő kisegér voltam. Már akkor nagyon jól éreztem magam ebben a légkörben, és ez elkísér a mai napig – mesélte nevetve Anna.

Élete a színpad (Fotó:Paizs Melinda Adrienn)

A kezdetek

A színitanodában eltöltött első évében már csatlakozott is a Genéziusz Színházhoz, melyet akkor még Impro Társulatnak hívtak. Ekkor egy olyan közegbe csöppent, ahol meglátta a színészkedés előnyeit és hátrányait egyaránt. Az éneklés akkor már teljesen az élete részévé vált. Még orosházi diákévei alatt csatlakozott az orosházi (F)Apácák Énekstúdióhoz, ahol Nagy Krisztina kezei alatt tanult és fejlődött. Erre a korszakra a mai napig örömmel gondol, mert ezek az évek adták számára az alapokat. Olyan szinten vált élete részévé a (F)Apácák, hogy még Szegedről is hazajárt énekelni, szerepelni.

– Borzasztóan hiányzik az otthoni énekóra, Kriszti és az egész csapat. Már két éve annak, hogy kiléptem az énekstúdióból. Sajnos az új, szegedi életem nem engedi meg, hogy hetente hazajöjjek a próbákra. Nagyon jó emlékként él bennem életemnek ezen szakasza. Amikor a Légy jó mindhalálig! darabot vittük színpadra, én játszhattam Ilonka szerepét, amit nagyon élveztem. Egy igazi talpraesett, nagyszájú lányt játszhattam el, amilyen én is vagyok. Talán ezért is marad számomra annyira feledhetetlen ez a szerep – mesélte.

A színjátszás a figyelemfelhívás eszköze is

A Genéziusz Színház tagja már hat éve. A társulat igyekszik olyan témákat feldolgozni és a néző elé tárni, melyek sokszor tabunak számítanak a társadalomban. Egyik ilyen darab az ELEFÁNT/ember, amely kifejezettem az elfogadásra hívja fel a figyelmet, valamint az új Good Day Today című darab is olyan témákat boncolgat, melyekről nem szívesen beszélünk. Jónás Anna számára kiemelten fontos az, hogy emberek láthassák, ezek a problémák valósak, bár sokszor nehéz és megterhelő ezeket a szerepeket eljátszania.

– Különböző gyermekbántalmazással kapcsolatos eseteket dolgozunk fel a Good Day Today előadásunkban. Én egy olyan nőt alakítok, aki az anyjától szenvedett el bántalmazást. Ez nagyon megviselt, de fontos, hogy ezekről a témákról is beszéljünk – mondta Jónás Anna.

Olyan témákra is felhívják a figyelmet, melyek tabunak számítanak. (Fotó: Kovács Zoltán Frigyes)

Évente többször is részt vesz a társulattal olyan rendezvényeken, akciókban, melyek a társadalom figyelmét igyekeznek felhívni bizonyos témákra. Csoportos véradásra járnak, látássérült gyermekek részére adnak ki hangos könyvet, valamint az előbújás napjára is készítettek már kampányfilmet.
– Úgy gondolom, hogy ezek nagyon fontos témák a mai világban. Nem lehet elégszer hangsúlyozni ezeknek a fontosságát. Mi azzal segítünk, amivel tudunk. Nekünk a kultúra az eszközünk, így ezen keresztül próbálunk segíteni. Számomra ez nagyon fontos – mondta Anna.

Életemben egy szinten áll az éneklés és a színjátszás

A színpad és a színjátszás az életet jelenti számára. Ahogy fogalmaz, lenne teljes az élete ezek nélkül. Mikor megkérdeztük a színésznőt arról, hogy az éneklés vagy a színjátszás fontosabb-e számára, zavarba jött és nehezen tudott válaszolni.
– Nem lehet választani. Egyformán fontos mind a kettő. Az a legjobb, ha ez a kettő kombinálva van. Nagyon szeretem a musicaleket, mert ott mindkettő adott. Viszont, ha prózai darabban szerepelek, az is nagyon jó, de egy idő után hiányzik az éneklés. Mindkét társulatnál, a Genéziusz Színháznál és az Azték Színháznál is én vagyok az énekfelelős, így kiélhetem a szenvedélyem. Tudom, hogy ez nem egyenértékű egy énektanár munkájával, de amit otthon Nagy Krisztinánál tanultam, azt próbálom tovább adni. Ezért nagyon hálás vagyok Krisztinek – mondta Anna.

Kedvenc darabom

a Virágot Juan Gustavo Manuel Demetrio Baltazar Fernandez sírjára IS – mondta nevetve.
– Ez egy két felvonásos vígjáték. Azt vettük észre, hogy a mai közönség számára ez kicsit unalmas lenne, ezért összeszedtünk minden olyan bakizásunkat, aranyköpéseinket, melyeken mi is nagyon jókat derültünk. Ezeket beillesztettük ebbe a darabba. Hatalmas siker lett. Sokszor nehéz megállnom, hogy ne nevessek én is. Ezért nagy kedvenc számomra – mesélte Jónás Anna.

A Virágot Juan Gustavo Manuel Demetrio Baltazar Fernandez sírjára IS című darab a társulat tagjaival. (Jónás Anna: alsó sor, baloldal)
(Fotó: Birkás Tibor)

A Szegedi Nemzeti Színházban, Bodolay Géza rendezésében statisztált már az Othello, valamint a Bánk Bán előadásokban is. Elmondása szerint, nagyszerű érzés volt számára olyan színészek között lenni, akikre felnéz. Ez a két előadás örökre feledhetetlen emlékként él Annában.

Szeretem Orosházát!

Igazi orosházinak vallja magát. Az élete Szegedhez köti és ott is tervezi a jövőjét, de sosem fogja elfelejteni azt, amit a nagyszüleitől és az orosházi emberektől kapott.

– Nagyon szeretem Orosházát. Sokkal nyugodtabb, mint Szeged. Olyan jó, amikor hazamegyek és érzem, hogy teljesen kikapcsolok. Egy-két baráttal, akik otthon maradtak, még tartom a kapcsolatot, és igyekszünk abban a kevés időben is értékes perceket, órákat eltölteni együtt. Egy igazi feltöltődés. Párom, Birkás Tibor is orosházi, ezért az esküvőnket is otthon tartjuk majd. Azt vallom, hogy sosem szabad elfelejteni, hogy honnan is indultunk. Én Orosházán kaptam meg azt az alapot, melyen ma stabilan állok az életben. Gyökeresből indultam a nagyszüleimtől. Mindent nekik köszönhetek. Mindig is támogattak és egyengettek az utamon, és örökké hálás leszek nekik ezért – elmélkedett Anna.

Búcsúzóul megosztotta velünk életfilozófiáját:
Fel a fejjel és csak előre! Mindig mindenért küzdeni kell, hiszen semmit sem kapunk könnyen.

Akik játsszák: Csíkos Mariann, Hegedűs Veronika, Jónás Anna, Tibai József Gábor és Horváth István. Egy sors, egy monológ. Különböző helyről, más környezetből valók. Ami közös bennük, az tűrés. Mindegyikük sorozatos testi-lelki traumának volt kitéve a múltban. Kinek a hibájából és miért érdemelték ki pont ők, ezek örök kérdések. A nyomasztó atmoszféra már a lámpák lekapcsolásával elkezdődik. David Lynch lebilincselően elvont zenéi és a metaforikus kisfilmek, már eleve keltenek egy hangulatot bennünk. Maga a Gonosz még ha fizikai formában nincs is jelen, mégis érezhető a jelenléte. Bújjon akár egy gázmaszkos sötét alak, egy kéjvágyó edző, vagy akár piszkálódó osztálytársak alakjába. De az nincs megemlítve, hogy a bántalmazók is lehetnek mentális betegségben szenvedő, kétségek közt vergődő emberek a maguk beteg módján. Ettől a különös érzéstől a néhol zavaróan a szembevilágító zseblámpának és a ránk törő együttérzésnek köszönhetően sem tudunk szabadulni. Akár a pulzáló csillagok, a le-föl kapcsolódó fények a múlandóságot és az esendőséget nyomatékosítják számomra. A világban bárhol,bárkivel megtörténhetett esetek,kissé klisések ugyan de mégis nagyon megrázóak. A darab végén taps helyett csak az üresség zúg, annál erősebben. Akaratlanul is elgondolkodásra készteti a közönséget.

Horváth István színész,a darab írója és rendezője így nyilatkozott magazinunknak: „A Good day today! ötlete nagyjából egy éves. Akkoriban olvastam Jack Ketchum: A szomszéd lány című regényét, néztem a „Kezelés” című belga thrillert vagy „Az osztály” című észt drámát. Kavargott a fejemben a rengeteg impulzus, és újra előszedtem David Lynch, „Crazy Clown Time” című lemezét. Az első track a „Good day today”. És akkor beugrott. A cím is, a téma is. Telefonon hívtam fel társulati tagokat, hogy benne lennének-e egy ilyen projektben. Az igenek után már csak azon agyaltam, hogy miként lehet összerakni. Felhívtam Lehóczki Andreát, hogy pszichológusként segítene-e a megvalósításban. Elkezdődött a kutatómunka. Rengeteg cikket, írást, beszámolót olvastam el, amit gyermekbántalmazás címszó alatt találtam. Időközben összeismerkedtem Dr. Atalay Borbálával, aki készségesen segített a jogi kérdésekben, amik a történetekben megjelennek.

„Kitaláltam egy csuklyás, gázálarcos alakot, aki az agresszort szimbolizálja, és köré építettem a kisfilmeket”

A monológokat egyenként írtam, de ha nekikezdtem egynek, akkor azt be is fejeztem akkor. Mindemellé, a kisfilmek jelentettek kihívást. Mind az öt szereplőnek szerettem volna egy kisfilmet. Kitaláltam egy csuklyás, gázálarcos alakot, aki az agresszort szimbolizálja, és köré építettem a kisfilmeket. Semmi esetre sem akartam a történeteket leforgatni, ezért csak a témát próbáltam mutatni. Egyik klipnek sincs igazán történetet, és egyik sem szép. Ez direkt van így.

A történetekbe sok helyen csempésztem a saját tapasztalataimat is, bár egyik sem ennyire durva. Mindemellett vannak olyan részek, amiket saját emlékeimből illesztettem bele. Úgy gondolom, hogy így igazibbak. És igazabbak is, attól, hogy egyik szereplő sem tiszta. Ha van is megnyugvás, nincs happy end. A fiatalok azt mesélik el, hogy a történtek fényében hová fejlődik, fut ki az életük. (Egyébként a premierre már jóval rövidebb volt a darab.)”

"Ím, a példa, hogy ki szépen kimondja a rettenetet, azzal föl is oldja." (Illyés Gyula)

Azt hiszem a kimondott szavaknak tényleg ereje van. Akár Pandóra szelencéje, már lehetetlen visszazárni. Ami egyszer elhangzott, mindig is a levegőben lesz. A remény pedig jól megbújik a mélyén. Ez az erő, ahhoz is segít, hogy szembenézzünk a félelmeinkkel. Jobb esetben legyőzve azt. Az előadás alatt olyan érzés kerít hatalmába, mintha egy terápiás csoportbeszélgetésen ülnénk a bemutatkozó résznél. „ Kérlek mesélj magadról.” Csakhogy itt nincs aki kérdezzen. És aki segítsen? Pedig sok a sérelem, sok az elfojtott emlék és sok lenne a mondandó. Figyeljünk egymásra, már az is nagy segítség! Ahogy a felnőttkorral összemennek a terek, úgy nőnek az elfojtott vágyak és feszültségek. Egy csendes, sötét zug az emlékezetben, ami ezen az estén résnyire kinyílt.

Az előadás legközelebb február. 10-én az algyői közösségi házban lesz megtekinthető.

Fábián Anna 'Zoé'